A 2011-ben elfogadott Nemzeti Energiastratégia közel 20 éves távlatra előre felvázolta a kívánatos villamosenergia-mixet hazánkban. Az Energiastratégia a 2030-ig terjedő időszakban többféle erőművi forgatókönyvet is vizsgált, amelyek közül az ún. atom-szén-zöld forgatókönyvben felvázolt erőműpark kiépítését nevezte reális és megvalósítandó célnak. Ez a meglévő paksi atomerőművi blokkok 20 éves üzemidő-hosszabbítása mellett két új paksi telephelyű, egyenként 1200 MW-os nukleáris, illetve egy új, 440MW-os széntüzelésű blokkal számol. A megújulók tekintetében a Nemzeti Energiahasznosítási Cselekvési Tervet veszi alapul, amely 2020-ra 1,4 GW megújuló kapacitással tervez, míg 2030-ra ennek trendszerű folytatásaként 2,2 GW-nyival. Ugyanakkor egy nemrégiben REKK által publikált jelentésalapján ahhoz, hogy a 2020-as megújuló célokat teljesíteni lehessen, a mostani kapacitásokhoz képest további közel 2 GW-nyi naperőművi - vagy ezzel egyenértékű megújuló - kapacitásra lenne szükség. Az elemzésünkben azt vizsgáljuk, hogy különböző megújulós forgatókönyvek milyen hatással vannak a mostani, illetve a tervezett paksi blokkok termelésére és jövedelmezőségére.