Elsősorban Jordániában és Tunéziában dolgoztunk, közgazdasági szakértelmünket helyi vízmérnökök és jogászok tudásával egészítettük ki.

A projekt három lényegi részből állt:

1) Szélesíteni kívántuk a helyi döntéshozók, vízgazdasági szakemberek, nem-kormányzati szervezetek és mások ismereteit a víz iránti kereslet befolyásolásának (Water demand management, WDM) témakörében: mind az elméleti ismeretek átadását, mind pedig azok gyakorlati alkalmazását célul tűztük ki. Mivel a WDM alapvetően egy közgazdasági fogalom, miközben a célközönség elsősorban nem közgazdász szakemberekből állt (pl. mérnökök, biológusok, természettudósok, jogászok), a képzést a közgazdaságtan alapvető összefüggéseinek, pl. a kereslet és kínálat fogalmának bemutatásával kezdtük, és fokozatosan haladtunk a WDM eszközök működése és használhatósága felé. A képzés gyakorlat-orientált volt, az idő több, mint felét feladatok, esettanulmányok és játékok töltötték ki, így biztosítva az elméleti ismeretek jobb megértését és rögzítését.

2) Részben képzési céllal két esettanulmányt is készítettünk. Jordániában a Wadi Shallalah szennyvíztisztító telep kapcsán vizsgáltuk, hogy a tisztított szennyvíz mezőgazdasági öntözési használatának milyenek a költség-haszon viszonyai. Tunéziában egy közgazdasági modellel vizsgáltuk, hogy miként befolyásolja a fogyasztás, bevételek és költségek alakulását a tunéziai ivóvízszolgáltató vállalat, a SONEDE árainak változtatása.

3) Végül 30 WDM jó gyakorlat esetet dolgoztunk ki gyakorlati példaként arra, hogy adott társadalmi, gazdasági, intézményi, vízügyi környezetben hogy alkalmazhatók különböző WDM lépések a vízfogyasztás csökkentése céljából. Mivel a feldolgozott jó gyakorlatok többsége a MENA régióból származik, az esettanulmányok a régión belüli tapasztalatcserét is szolgálják. Az esetekből a REC hamarosan kiad egy kézikönyvet és azok bekerülnek egy internetes adatbázisba („E-Practicum”) is.