Az utóbbi évtized energiaszektorral kapcsolatos szakpolitikai dokumentumai – az uniós törekvésekkel összhangban - kivétel nélkül igen ambiciózus célkitűzéseket fogalmaztak meg a megújuló energiaforrásokra alapozott távhőtermelés növelésére. Ezen törekvések egyik mozgatórugója az a felismerés volt, hogy a távhőszektor igen alkalmas terepe a megújuló energiák hasznosításának és számottevő mértékben, valamint mérsékelt költségszinten járulhat hozzá a megújulós célok eléréséhez. A szakpolitikai célkitűzéseket számos vizsgálat kísérte, melyek a hazai távhőszektorban megvalósítható megújuló és kapcsolt távhőtermelési potenciál felmérésére irányultak. Jelen tanulmány célja, hogy a korábbi potenciálvizsgálatokat további, a biomassza és geotermikus források rendelkezésre állására vonatkozó vizsgálatokkal egészítse ki, az egyes fűtési módok költségszintjét, illetve a megújuló és/vagy kapcsolt távhőtermelésre való átállás költségvonzatát (illetve támogatási igényét) új módszertani eszközök alkalmazásával felbecsülje, és a költséghatékony megújuló és 2030-ig rendelkezésre álló kapcsolt távhőtermelési potenciált az egyes távhőrendszerekben azonosítsa. A tanulmány áttekinti a megújuló alapú, kapcsolt, illetve hatékony távhőtermelésre vonatkozó uniós elvárásokat, a vonatkozó hazai potenciálbecslések eredményeit, bemutatja a legjelentősebb megújuló távhőtermelési potenciált rejtő biomassza alapú és geotermikus távhőtermelési módokat, azok beruházási és üzemeltetési költségeit, illetve főbb technológiai paramétereit, majd megvizsgálja a tisztán piaci alapon, illetve különböző támogatási szintekkel elérhető megújuló alapú és nagy hatásfokú kapcsolt távhőtermelési potenciált, a különféle megújuló, illetve kapcsolt hőtermelési célkitűzések elérésének támogatásigényét, illetve a fontosabb paraméterek (földgáz- és biomassza árak, geotermikus hőforrások fogadásának képessége) megváltozásának hatását bemutató érzékenységvizsgálatok eredményeit.