Közép- és Délkelet-Európa energiainfrastruktúrája még akkor épült ki, mikor a Vasfüggöny osztotta kettő a kontinenst. A régió országainak függetlenedését követően a villamosenergia-hálózatok integrált európai rendszerré nőtték ki magukat (UCTE). Ezalatt a gázinfrastruktúra majdhogynem változatlan maradt, a régió országai nem tettek lépéseket annak érdekében, hogy függetlenedjenek az egyoldalú orosz kínálattól, vagy növeljék a régió gázpiacainak likviditását. Az elmúlt öt év két gázválsága (2006 és 2009) megmutatta a régió magas kitettségét az orosz gázszállításokra, melynek komoly ellátásbiztonsági-, ár- és politikai kockázatai vannak. A jövő gázellátás biztonságának és a piacok fejlődésének szempontjából a legfontosabb kérdés, hogy mennyire gyors és átfogó lesz a régió országainak integrációja az európai gázpiacba. Az EU intézkedései és kezdeményezései látszólag kezelik ezeket az aggodalmakat, és konkrét kötelezettségeket és előterjesztéseket fogalmaztak meg, mely segíti a keleti tagállamok integrációját. Ezen intézkedések sikere azonban számos technológiai, geopolitikai, pénzügyi tényező együttmozgásán és egymásra hatásán múlik, melyek a régió országai belül elválaszthatatlanok.
A tanulmány célja, hogy a kérdés komplexitását kiemelje és interdiszciplináris vitát indítson a hosszú távú kockázatokról és lehetőségekről, három középtávú (20 év) gázipari beruházási szcenárió bemutatásán keresztül. A szcenárió alapú megközelítés lehetőséget ad arra, hogy azonosítsuk az egyes szcenáriókra jellemző legjobb válaszokat, azaz a leginkább releváns regionális beruházásokat.