Kiadványok / Cikkek
Hogyan lehetne olcsóbb a gáz Kelet-Közép-Európában?Megjelent: 2012. szeptember 1.

A 2009. januári ukrán–orosz gázvita kapcsán pár napra elzárták a Kelet-Európa felé vezető tranzitvezetéket, ami pillanatok alatt reflektorfénybe helyezte a volt szocialista országok ellátásbiztonsági kitettségét. Azóta sokszor és sokan kifejtették, hogy az egyoldalú orosz gázfüggőség komoly kockázatokat rejt, mely a források diverzifikálásával, a nyugat-európai gázrendszerhez való infrastrukturális kapcsolódás erősítésével és a kelet-európai országok egymás közötti fizikai összekapcsolásával, illetve a meglévő vezetékek kétirányúsításával mérsékelhető. Ezeket részben az EU 2010-es földgáz ellátásbiztonsági rendelete 5 kötelezővé is teszi (pl. minden, tagállamok közti összekötő vezeték kétirányúsítása 2013 decemberéig), részben a 10 éves hálózatfejlesztési tervekben szerepelnek a tagállamok tervezett határkeresztező, illetve tároló beruházási fejlesztési tervei. Az ellátásbiztonsági szempont mellett ugyanakkor nem elhanyagolható hozadéka a hálózatfejlesztéseknek, hogy általuk a régió földgázbeszerzési nagykereskedelmi ára is közeledik a nyugat-európai árakhoz (ezt modellezésünk során a holland tőzsdei spot [TTF] gázárakkal jellemezzük), melyek az elmúlt években jelentősen alatta maradtak a Duna Régióországai (TOP szerződésekkel dominált piacainak) nagykereskedelmi árainak.

A REKK azt próbálta meg modellezési munkája során számszerűsíteni, hogy melyik infrastruktúraprojekt, illetve mely projektcsomagok tudnák az egész régió éves gázszámláját a legnagyobb mértékben csökkenteni, valamint megvizsgálta, hogy mely új forrás bevonása jár a régió számára a legnagyobb megtakarítással.