FŐ ÜZENETEK
- Az orosz gáz fokozatos kivezetése technikailag és fizikailag is megvalósítható, még súlyos globális ellátási sokkok idején is, mivel a hiányzó mennyiségeket a tárolókból és az alternatív LNG-importtal sikeresen pótolni lehet.
- Az orosz gázellátás megtartása a legtöbb válságforgatókönyvben szinte semmilyen mérhető hatással nincs a költségekre (1–3%). Ezért nincs sem gazdasági, sem technikai ok arra, hogy az orosz gáz kivezetését elhalasszuk.
- Európa elsődleges energiaellátási sebezhetősége az orosz csővezetéken keresztül érkező gáztól az amerikai LNG-től való erős függőség felé tolódott el. Ez egyes forgatókönyvekben olyan USA piaci részesedést eredményez, amely hasonló az orosz gáz 2022-es ukrajnai inváziót megelőző szintjéhez.
- Már önmagában az amerikai LNG-ellátás három hónapos kiesése is 50%-os gázszámla-emelkedést eredményez az európai vásárlók számára. Ez a kockázat rámutat az amerikai LNG-től való nagyfokú függőségre és az amerikai ellátás potenciális fegyverként való felhasználásának veszélyére.
- A Hormuzi-szoros lezárása 48%-kal növelheti az EU gázszámláját, míg az amerikai LNG-ellátás egyidejű, három hónapos kiesése akár 106%-os emelkedést is eredményezhet.
- A súlyos áremelkedések semlegesítésére a leghatékonyabb válasz az, ha a következő két éven belül 25%-kal csökkentik a gázkeresletet.
MÓDSZERTAN
A tanulmány gázpiaci modellezésen (EGMM) alapuló forgatókönyv-elemzés segítségével vizsgálta az európai gázpiacok kitettségét az LNG-piaci sokkhatásokkal szemben.
A legfontosabb elemzett forgatókönyvek a következők: a Hormuzi-szoros lezárása, az amerikai LNG-ellátás megszakadása (1 és 3 hónapra), valamint e két esemény együttes bekövetkezése. Megvizsgáltuk, hogy a REPowerEU ütemterv végrehajtása vagy elhalasztása milyen hatással lenne ezekre a forgatókönyvekre, és azt is, hogy a hatások hogyan enyhíthetők a kereslet csökkentésével.
EREDMÉNYEK
A modellezési eredmények azt mutatják, hogy a közel-keleti válság miatt bekövetkezett 20%-os globális LNG-kínálatcsökkenés 48%-os gázszámla-emelkedést eredményezett Európában, annak ellenére, hogy a katari LNG részesedése az EU ellátási szerkezetében korlátozott (10%). Az EU-n belüli áremelkedés egyenletesen oszlik meg a tagállamok között, mivel a belső csőhálózat kapacitása elegendő ahhoz, hogy kiszolgálja a változó irányú gázszállítási igényeket. Jelentős csővezeték-szűkületeket nem azonosítottunk.
A válság fő haszonélvezője az amerikai LNG, mivel a szerződéses struktúra miatt (spot és DES szállítmányok állnak rendelkezésre, és átirányíthatók Európába) ez a piacon elérhető legrugalmasabb forrás, és az EU az hiányzó mennyiségeket amerikai LNG-vel pótolja. Az amerikai LNG két fő versenytársa, az orosz csővezetéken szállított gáz és a katari LNG a jelenlegi modellezett körülmények között nem állt rendelkezésre.
Az orosz gáz fokozatos kivonásával az amerikai LNG jelentős részesedést szerzett az EU-27 gázellátási szerkezetében, ezért megvizsgáltuk, hogy az amerikai LNG-ellátás csökkenése milyen hatással lenne az uniós gázárakra. Megállapítottuk, hogy egy egyhónapos kiesést az európai tárolók segítségével lehetne átvészelni, és a megvásárolt amerikai mennyiségek csupán az év során időben eltolódnának, ami 3%-os emelkedést jelentene az EU gázszámláján.
Már önmagában az amerikai LNG három hónapos kiesése is 50%-os gázszámla-emelkedést eredményez az európai vásárlók számára. Ha az amerikai LNG-szállítások három hónapra leállnának Európába, és ez egy hormuzi-szoros beli válsággal párosulna, akkor az EU-27 gázszámlája 2026-ban 106%-kal, 2028-ban pedig 83%-kal emelkedne.
Ebben a legsúlyosabb forgatókönyvben a belső gázpiac különböző árzónákra szakadna szét: az Ibériai-félszigeten (Spanyolország és Portugália), valamint Közép- és Dél-Európában – különösen a Balkánon – a legnagyobb áremelkedéssel kellene számolni. Ez az északnyugati piacokkal való korlátozott összeköttetéseknek és a korlátozott tárolókapacitásnak köszönhető.
Az orosz gáz fokozatos kivezetése nem gyakorol jelentős hatást a modellezési eredményekre. Ha az EU elhalasztaná az orosz gáz tilalmát, és továbbra is vásárolná az orosz csővezetéken keresztül szállított gázt és az orosz LNG-t a folyamatban lévő hosszú távú szerződések keretében, a gázszámla a legtöbb forgatókönyvben 1–3%-kal csökkenne.
Ennek a kis hatásnak az az oka, hogy 2025-re az orosz csővezetéken keresztül szállított gáz és az orosz LNG részesedése 12%-ra csökkent, és nem jelentene jelentős alternatívát a hiányzó mennyiségek pótlására. Ezért inkább politikai döntés az EU részéről, hogy az amerikai LNG-ért vagy az orosz importért fizet-e magas árat geopolitikai konfliktusok idején. Az orosz gáz hiánya ugyanakkor jelentősen befolyásolhatja az európai gázpiacokat az amerikai 3 hónapos ellátási kimaradásra vonatkozó forgatókönyvekben, a Hormuz-szoros válságával kombinálva. Az Oroszország által Magyarországgal és Szlovákiával kötött hosszú távú szerződések, valamint a nyugat-európai LNG-terminálokba irányuló LNG-áramlások a gázszámla növekedést 61%-os szintre csökkenthetik, szemben az orosz gáz nélküli forgatókönyvben várható 83%-os emelkedéssel.
A magas árak minden bizonnyal keresletoldali reagálást váltanak ki. Ez a modellezés nem vizsgálta, hogy a gázkereslet hogyan csökkenne, de a korábbi válság tapasztalatai alapján az energiahatékonysági intézkedések és a megújuló energiaforrásokra (főként napenergiára) való átállás lehet a leghatékonyabb megoldás.
A REPowerEU-stratégia a kereslet drasztikus csökkenésével számol – ami talán túl ambiciózusnak tűnhet –, de amennyiben ezt megvalósítják, a modellezett kínálati sokkok negatív árhatásait messze felülmúlhatják az előnyök. Modellezésünk szerint ez még egy kevésbé ambiciózus cél mellett is lehetséges: ha az EU gázkeresletét a 2026-os 3608 TWh/év-ről 2028-ra 2672 TWh/év-re csökkentenék, az ellensúlyozná a Hormuzi-szoros lezárása által okozott negatív piaci hatásokat. Ez a két év alatt elérendő, mintegy 25%-os keresletcsökkenés nagyságrendileg összevethető azzal a keresletcsökkenéssel, amelyet a korábbi 2022-23-as energiaválság idején piaci alapon sikerült elérni.
Ezenkívül a kínálati hiányt a megnövekedett hazai gázkitermeléssel is csökkenteni lehet. 2024-től 2025-ig az EU gáztermelése évről évre 10%-kal nőtt, azonban hangsúlyozni kell, hogy ez még mindig csak mintegy 370 TWh/év.
