Tanulmányunk részletes áttekintést nyújt a lakossági fűtés jelenlegi helyzetéről a visegrádi országokban (V4 - Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia) azzal a céllal, hogy javaslatokat tegyünk e kihívást jelentő, de nagy potenciállal rendelkező szegmens kibocsátásának csökkentésére.

Csehország és Lengyelország támaszkodik leginkább a biomasszára (tűzifa) és a szénre, míg Magyarország és Szlovákia rendelkezik a két legmagasabb földgázfelhasználási aránnyal az Európai Unión (EU27) belül. Mindemellett, valamennyi V4-ország többet fogyaszt az EU27 átlagánál szilárd tüzelőanyagokból; a régió országaiban a biomassza részesedése jelenti a megújuló hőtermelés majdnem teljes egészét, míg az elektromos fűtés és az egyéb megújuló alternatívák jóval az EU27 átlaga alatt vannak.

Csehországnak és Magyarországnak lényegesen magasabbak a 2030-ra vonatkozó megújuló fűtési és hűtési szektort (H&C) érintő célkitűzései, mint Lengyelországnak és Szlovákiának, de a V4-ek nemzeti energia- és klíma-tervei (NECP-k) nagyon kevés részletet árulnak el a fűtési szektor dekarbonizációjára vonatkozó intézkedésekről, a biomassza elsődleges szerepén kívül. Csak a cseh és a szlovák célkitűzések fogalmaznak meg a hőszivattyúk arányára vonatkozó célértéket, továbbá csak ez a két ország rendelkezik olyan kazáncsere programmal, ami a lokális emisszió csökkentését célozza.

A fosszilis tüzelőanyagoktól való ilyen nagyfokú függőség mellett nem meglepő, hogy a V4-ben az egy háztartásra jutó ÜHG-kibocsátás jóval meghaladja az EU27 átlagát. Ugyanakkor az egy házra jutó energiafogyasztás is jóval magasabb, főként a szovjet időkből származó elöregedő hőhálózatok és épületállomány miatt. A távhő hálózatok (DH) elterjedtek a V4 városaiban, amelyek esetében magas a háztartási csatlakozások aránya, ugyanakkor a végső energiafelhasználáson belüli aránya a technológiának alacsonyabb a városi kisebb alapterületű lakások tulajdonságai miatt.

Az orosz-ukrán háború jelentős hatással volt az ágazatra, ami a V4 lakossági és ipari földgázfogyasztásának jelentős visszaesését eredményezte 2023 első negyedévében a 2019-2021-es átlaghoz képest. Ennek hátterében leginkább a magasabb árakra reagáló fogyasztói magatartásbeli változás áll, de az előző év energiahatékonysági beruházásai és a háztartások alternatív tüzelőanyagra (például: fa és szén) való átállása is hozzájárult.

Mind az egyéni fűtési szektor, mind a távhő szektor esetében az energiahatékonysági intézkedéseknek kell az első helyen szerepelniük, hogy az elektrifikáció és az új megújuló energiaforrások beépülése hatékonyan valósulhasson meg. Az energiahatékonyság javítása különösen fontos annak tükrében, hogy az épületállomány európai viszonylatban is rossz állapotban van a V4-országokban. A lakóépületek felújítása után az egyedi fűtés és a távhő területén is a fosszilis-alapú hőtermelés kivezetése szükséges. Az előbbi esetében az elektrifikáció vagy a biomassza lehet az alternatíva, az utóbbi esetében pedig az egyik lehetséges irány a szén-tüzelésű erőművek kivezetése a hatékony, földgázt használó kapcsolt hő- és villamosenergia termelő erőművek (CHP-k) építésével, a másik pedig közvetlenül a megújuló energiaforrásokra (például: geotermia és napenergia) épülő hőtermelés.

A tanulmány a következő általános szakpolitikai ajánlásokat fogalmazta meg a V4-ek számára:

• Az épületek energiahatékonyságának mélyfelújítással történő javítása egyértelműen a leghatékonyabb módja a lakossági fűtés dekarbonizálásának és előfeltétele a tüzelőanyag-váltásnak (pl. hőszivattyú beszerelése). A „hatékonyság mindenekelőtt” elvet át kell ültetni a gyakorlatba.
• A távhő szektor több megújuló energia- és hulladékhőforrást képes nagy mennyiségben és költséghatékonyan integrálni. A V4-országoknak biztosítaniuk kell ezeknek a hálózatoknak a további működését, valamint gazdaságilag indokolt esetben azok bővítését, amely célt közösen képviselhetnek uniós szinten.
• Az egyedi fűtési szektorban a hőszivattyúk hatékony elterjedéséhez olyan előfeltételek szükségesek, mint az épületek energiahatékonyságának javítása, a villamosenergia-hálózat korszerűsítése, a keresletoldali rugalmasság növelése és az ellátási lánc fejlesztése.
• A biomassza egy megfizethető és viszonylag nagy mennyiségben rendelkezésre álló fűtési alternatíva, jó megoldás lehet távoli, a távhő és a vezetékes gázhálózat kiépítésére nem alkalmas területeken. Ugyanakkor minden esetben számításba kell venni, és értékelni kell a biomassza-használat fenntarthatóságát és a levegőminőségre gyakorolt hatását.
• A háztartási árszabályozás kétélű fegyverként működik: habár megvédi a fogyasztókat a magas áraktól, azonban azzal, hogy mesterségesen alacsonyan tartja az energiaárakat, ellenösztönzi az energiahatékonysági beruházásokba való befektetést. Az energiaszegénységet pontosabban meg kell határozni, hogy célzottabban lehessen a szabályozásban a védendő fogyasztókat támogatni, középtávon is már elsősorban nem az árszabályozáson keresztül, hanem az energiaszegénységben élőknek nyújtott célzott energiahatékonysági beruházások fokozott támogatásával.
  
  A tanulmány a V4 Energy Think Tank platform keretében készült.