A dekarbonizáció egyik fontos területe a fűtési szektor, azon belül is a távfűtés
karbonmentes termelésre való átállítása. Kutatásunkban arra keressük a választ,
hogy Magyarországon, kisvárosi környezetben megvalósuló, megújuló energiára
épülő távhőszolgáltatási rendszer milyen költségszinten lenne képes távhőt szolgál-
tatni. Ehhez egy általunk készített közgazdasági modellt használunk, amelyet három
településre is alkalmaztunk. Elemzésünk unikális abból a szempontból, hogy integ-
ráltan vizsgálja a távhőhálózat bővítését és a különböző távhőtermelési technológi-
ákat. A kutatás során megállapítottuk, hogy a megújulók konszolidáltabb gázárak
mellett is közel vannak a versenyképességhez; alacsony fogyasztási mennyiség ese-
tében a biomassza, magasabb fogyasztás esetében a geotermia is versenyképes lehet
a földgáztüzeléssel szemben. A hőszivattyúk a referenciaesetben csak minimális szin-
ten jelennek meg, ugyanakkor alacsonyabb áramár esetében e technológia jelentős
elterjedését figyelhetjük meg: ez elsősorban alacsonyabb távhőfogyasztás esetében
érvényesül. A napkollektorparkok egyik forgatókönyvben sem jelennek meg domi-
náns technológiaként, ugyanakkor kis méretben kiegészítő jelleggel működhetnek.*
Journal of Economic Literature (JEL) kód: O21, C6, Q42.
