A jelen tanulmány az erdészeti és energiaszektor optimális integrált üvegházhatásúgáz-kibocsátás-csökkentési stratégiáját vizsgálja. Ennek érdekében egy ágazatokon átívelő modellezési megközelítést alkalmaz, amely két ágazati modellt használ fel, és azokat Magyarország esetére alkalmazza. Az erdőgazdálkodási ágazatban a szén-dioxid-elnyelésre optimalizáló modell (FOX) információkat nyújt az erdészeti ágazat további szén-dioxid-megkötéséről és az erdőgazdálkodási ágazatban a különböző szén-dioxid-árak melletti szakpolitikai eszközök által indukált erdei tűzifa-kitermelésről. Ezeket a kimeneteket ezután bemenetként használják a HU-TIMES energiaszektor-modellbe, hogy meghatározzák a fennmaradó üvegházhatásúgáz-kibocsátási célt és a rendelkezésre álló tűzifa-kapacitást az energiaszektor számára. Ez lehetővé teszi az ÜHG-kibocsátási célok enyhítésének és az elsődleges szilárd biomassza-kínálat csökkenésének az energiaszektorra gyakorolt hatásának vizsgálatát, ceteris paribus nulla nettó országos ÜHG-kibocsátás feltételezése mellett 2050-ben. Az eredmények azt sugallják, hogy az erdei szén-dioxid-kompenzációk határköltsége (MAC) jelentősen alacsonyabb, mint számos technológia MAC-je a megfelelési – energia – piacon. Az elemzett magyar esetben azt találtuk, hogy az integrált megfelelési-kompenzációs terv a szükséges csökkentés több mint egyharmadát az energiaszektorból az erdészeti ágazatba irányítja át. Következésképpen fordított összefüggés figyelhető meg a szén-dioxid-kompenzációs ár és a teljes aggregált rendszerköltség között, így a társadalmilag költséghatékony klímastratégia további szén-dioxid-megkötés előmozdítását igényli az erdőkben, potenciálisan a szén-dioxid-árazáson keresztül. A tanulmány eredményei figyelemre méltó robusztusságot mutatnak, még akkor is, ha figyelembe vesszük a biomassza-égetésnek tulajdonított nulla kibocsátási tényezőt és a teljes megkötést a biomassza-energia szén-dioxid-leválasztással és -tárolással történő részeként.
Főbb szakpolitikai megállapítások
- A szén-dioxid-kompenzációs piac által feltárt további erdei szén-dioxid-megkötési potenciál a biomassza-tüzelőanyagok hatékony kapacitáskorlátozásához vezet az energiaszektorban. Ez azt a szakpolitikai feladatot jelenti, hogy optimalizálják a biomassza elosztását a versengő szén-dioxid-megkötési technológiák között: erdők kontra szén-dioxid-leválasztással és -tárolással rendelkező bioenergia-erőmű (BECCS).
- A fennálló várakozásokkal ellentétben a BECCS-t kiszoríthatja a kompenzációs piacokon megvalósuló költséghatékonyabb erdőmegkötés.
- Egy olyan szén-dioxid-árazási rendszer esetében, amely magában foglalja az erdészeti ágazatot, a kibocsátáscsökkentések és a biomassza-kapacitás jelentős része az energiaágazatból az erdészeti ágazatba kerülne átcsoportosításra.
- Az energia- és éghajlat-politikáknak és intézkedéseknek (PAM-oknak) figyelembe kell venniük az ágazatokon átívelő határköltség-görbéket az ÜHG-kibocsátás csökkentésének társadalmi költségeinek minimalizálása érdekében.
