A közép- és kelet-európai energetikai átállási folyamatot jelentősen befolyásolta a 2022-2023-as energiaágazati árválság, amelyet a gázpiaci fejlemények és az ukrajnai háború idézett elő. Ez a földgáz energiaszektorban betöltött szerepének újraértékeléséhez vezetett. Az alternatív gázútvonalak fejlesztése ellenére, amelynek következtében a legtöbb uniós tagállamban a gáztranzit az orosz csővezetékekről az LNG-re helyeződött át, néhány tengerparttal nem rendelkező tagállam még mindig importál orosz gázt a déli gázfolyosón keresztül. Számos tagállam folytatta gázalapú villamosenergia termelésének bővítését és további fejlesztését új, jelentős méretű, kombinált ciklusú gázturbinás (CCGT) kapacitások építésével. A gázra összpontosító tervekkel rendelkező országok között vannak nyugat-balkáni és uniós országok is, köztük Németország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Észak-Macedónia. E bővítés mozgatórugói jelentősen eltérnek egymástól.
Ezek a fejlemények komoly kérdéseket vetnek fel a közép- és kelet-európai államok energiaszektorának jövőbeli fejlődésével kapcsolatban:
- Szükség van-e a tervezett gázerőművekre a rugalmasság szempontjából?
- Hogyan érhető el 2040-ig az üvegházhatású gázok (ÜHG) nulla kibocsátása az energiaszektorban ezekkel az új kapacitásokkal?
- Gazdaságilag indokolt-e ezeket az erőműveket hidrogén/CCS-készen megépíteni?
- Milyen hatása lenne annak, ha a gázerőművek átállnának hidrogénre/CCS-re?
- Hogyan helyettesíthetik ezeket a kapacitásokat a megújuló energiaforrások (RES) termelési kapacitásai (szél/PV, kiegészítve tárolási lehetőségekkel, beleértve az akkumulátoros energiatároló rendszereket (BESS) és a szivattyús vízerőműveket)?
- Mekkora a rendszerben szükséges minimális gázkapacitás?
Bár a gáztüzelésű erőművek a rugalmasság biztosításának kulcsfontosságúak, tekintettel könnyen változtatható termelési profiljukra, releváns kérdés, hogy valóban minden tervezett kapacitásra szükség van-e. Ha nem térülnek meg a rugalmassági piacokon a beruházási költségeik, akkor lényegesen hosszabb ideig lesznek kénytelenek a nagykereskedelmi piacokon működni, ami jelentős CO₂-kibocsátást eredményez az élettartamuk alatt. Emiatt jelentős kockázatot jelenthetnek ezek a fejlesztések a villamosenergia-ágazat energiaátmenetének szempontjából.
A 4. kérdés - a hidrogénre való átállás hatása - elemzésének eredményeit a következő dokumentum mutatja be.
