Az InnWater egy 36 hónapos Horizon Europe projekt, amelynek célja a többszintű, ágazatokon átívelő víz-szakpolitikák megújítása társadalmi innováció révén, olyan gazdasági és pénzügyi mechanizmusokra támaszkodva, amelyek támogatják az EU Zöld Megállapodását, miközben fenntartják a vízrendszerek fenntarthatóságát. Alapgondolata - az OECD megközelítését követve -, hogy sok vízügyi válság valójábanszakpolitika megvalósításikudarc, ezért a projekt nem csupán a hidrológiára vagy az infrastruktúrára összpontosít, hanem arra is, hogyan tudnak az intézmények, az érintettek és az ösztönzők jobban együttműködni. Ennek érdekében az InnWater vízkormányzási eszközöket, társadalmi részvételi módszereket, gazdasági modelleket és egy digitális vízkormányzási platformot dolgozott ki és tesztelt 5 mintaterületen Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és Magyarországon, amelyek mind eltérő vízgazdálkodási kihívást képviselnek.

Módszertani szempontból a projekt 4 pillért kapcsol össze: a vízkormányzás továbbfejlesztett értékelését, a társadalmi részvételt, a gazdasági és pénzügyi modellezést, valamint egy integrált víz-szakpolitikai platformot. A víz-szakpolitikai pillér egy olyan diagnosztikai megközelítést foglal magában, amely 16 alapelvre épül a hatásosság, a hatékonyság, a bizalom és részvétel, valamint a fenntarthatóság és reziliencia területén. A gazdasági pillér ágazatokon átívelő és díjképzéshez kapcsolódószempontokat tartalmaz, amelyek célja, hogy segítsék a vízgyűjtő-gazdálkodási hatóságokat, a szabályozókat és más döntéshozókat a vízhasználatra, a gazdasági tevékenységekre és a környezeti célokra egyaránt hatással lévő döntések következményeinek áttekintésében. A magyar projektpartnerek e részterületek közül többhöz is hozzájárultak. A magyar szabályozó hatóságnál, a MEKH-nél tartott gyakorlati workshopon a Université de La Réunion és a REKK bemutatta az InnWater díjtervezésre szolgáló mikroszimulációs modelljét.

A projekt mintaterületi munkája a helyi problémák feltárása mellett a kidolgozott módszertanok tesztelésének terepeként is szolgált.

A magyarországi Közép-Tisza mintaterület az 5 demonstrációs terület egyike volt, és a vízallokációra, valamint a vízvisszatartásra összpontosított egy síkvidéki mezőgazdasági tájban. A térség egyszerre néz szembe árvizekkel és egyre súlyosabb aszályokkal, miközben a vízigény egyaránt növekszik a mezőgazdaság, az ivóvízellátás, a turizmus, az ökológia, az ipar és más felhasználások terén. A Tisza mintaterületi feladatait a REKKés a KÖTIVIZIG közösen végezte. A munka jelentős része a mezőgazdasági területeken történő vízvisszatartásra összpontosult. A projekt a gazdálkodókat azonosította kulcsszereplőként, mert a nyári párolgás tájléptékű vízhiányát tekintette a térség legkritikusabb kérdésének,amelynek kezelésébena talajok, valamint meglévő csatornahálózat jelentős - de kihasználatlan - lehetőséget kínálnak azévszakokközötti víztározásra. Közös munkájuk a KÖTIVIZIG területi és hidrológiai tudását, illetve adatait kapcsolta össze a REKK gazdasági és vízkormányzási elemzésével. A gazdálkodókkal folytatott kezdeti csoportos megbeszélések később egyéni egyeztetések felé tolódtak el, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a vízvisszatartási intézkedésekben való részvételt erősen befolyásolják az észlelt kockázatok, valamint a gyenge együttműködési hagyományok, amelyeket a Közös Agrárpolitikától várt kompenzációs elvárások tovább erősítettek. Ez a fókusz-váltás reálisabb képet adott az üzemi szintű döntéshozatalról és a megvalósítás támogatási rendszereken túlmutató intézményi akadályairól.

Gyakorlati szinten a REKK és a KÖTIVIZIG egy egymásra épülő érintetti egyeztetési folyamatot szervezett az aszálykezelésről, a vízallokációról, valamint a modellezés és a költség-haszon elemzés szerepéről. A gazdálkodókkal és vízgazdálkodási szakemberekkel tartott workshopok az öntözési korlátokat, a talajnedvesség csökkenését és a jelenlegi földhasználat fenntarthatatlanságát vizsgálták. Ennek során bemutatták a párolgási trendekre, a talajnedvességre és a szezonok közötti víztározásra vonatkozó elemzéseket, azonosították a vízvisszatartásra alkalmas területeket, és megvitatták a mezőgazdasági területek célzott elárasztásának lehetőségét, valamint az ehhez szükséges kompenzációs és együttműködési megoldásokat.

A Közép-Tisza mintaterület fő eredménye nem azonnali földhasználat-váltás volt, hanem annak jóval világosabb diagnózisa, hogy miért vall kudarcot gyakran az alkalmazkodás. A projekt arra a következtetésre jutott, hogy a fő akadályok nem a műszaki értelemben vett vízhiányból vagy az infrastruktúra hiányából fakadnak, hanem szervezeti, intézményi és gazdasági természetűek. A meglévő rendszerek képesek lennének több, vegetációs idényen kívüli vizet biztosítani, de az ösztönzők nincsenek összhangban, a köztes szintű koordináció gyenge, és a gazdálkodók nem szívesen vállalnak kockázatot hiteles kompenzáció és kiszámítható szabályok nélkül. Ez utóbbiak azonban csak szükséges, de nem elégséges feltételei az alkalmazkodásnak.

A kutatási program lehetőséget adott a 2025. évi aszályvédekezés közgazdasági szemléletű feldolgozására is. Az eredmények, a hivatkozott linken megjelentek a Hidrológiai Közlöny 2026/1 számában. A cikk fontos hozzájárulása, hogy a védekezési folyamat kapcsán összefüggésükben lehetett megmutatni és így szétválasztani azt a három víz-közgazdasági témakört, amelyben szűkösség, vagy hiány jelentkezhet,de összemosódásuk nagyban hátráltatja a hatásos intézkedések foganatosítását. Ez a három terület: (1) a vízszétosztó-infrastruktúra kapacitásának kezelése, (2) a hasznosítható vízkészletekhez való hozzáférés szabályozásnak kérdése és (3) a nyári párolgás növelését szolgáló, hiányzó vízmennyiség pótlásának kérdése. A víz mennyiség nagyságrendek, a szűkösségek tényleges mértékének azonosítása alapot ad az eddigieknél sokkal hatásosabb klíma és aszályvédekezés megszervezéséhez.

Ebben az értelemben a Közép-Tisza mintaterület kézzelfogható hozzájárulást adott: a térségi problémát a puszta infrastrukturális hiány kérdéséből a vízkormányzás kialakításának, az ösztönzőrendszereknek és a kollektív cselekvési képességnek a kérdésévé keretezte át. Ez a diagnózis, valamint az érintetti párbeszéd, a vízkormányzási értékelés és a gazdasági érvelés kipróbált kombinációja az InnWateren belül a mintaterület legfontosabb eredményének tekinthető.

A Közép-Tisza mintaterület tapasztalatait egy policy brief foglalta össze, emellett a REKK és a KÖTIVIZIG munkatársai a Hidrológiai Közlönyben részletes elemzést is közzétettek a mintaterületen kibontakozó 2025. évi aszályeseményekről, valamint azokról a szakpolitikai innovációkról, amelyeket az InnWater megközelítése támogat.