A magyar állam az évezredforduló extrém árvizeinek hatására kényszerült az addigi árvíz-védekezési stratégia felülvizsgálatára.

A tározók első hullámának megépülése és használatbavételük után feltehető a kérdés, hogy melyek a továbblépés gazdaságilag racionális irányai? Vajon az alkalmazott szabályozási keretek megfelelően kezelik-e a tározók kialakításának és működtetésének első tapasztalatai alapján leírható helyzetet? Milyen következtetések adódnak a működtetésre, illetve további tározók kialakítására?

Az EPI-WATER kutatási program keretében készült első vizsgálatunk az egyedi tározók szintjére vonatkozott, mi a gazdálkodók döntési tere és az állam lehetősége az új helyzethet való alkalmazkodásban. Van-e lehetőség kölcsönösen előnyös megállapodások elérésére?

Az elemzések második köre a 6 elemű tiszai tározórendszer szintjén vizsgálta a jövőbeni működtetés közgazdasági szempontjait.

A harmadik dokumentum az árvíz-kockázat csökkentését szolgáló területhasználat-váltás érdekében megvalósított európai szakpolitikákat mutatja be.