A területi vízgazdálkodási-rendszerek megújítását nem a műszaki, vízgazdálkodási ismeretek hiánya, hanem a gazdasági érdekeltségek tisztázatlansága akadályozza. E tisztázatlanság akadályozza meg, hogy olyan műszaki-ökológiai megoldásokat lehessen megtervezni, amelyek között már pénzügyileg is fenntartható módon lehetne mezőgazdasági tevékenységet folyatatni az időszakos víztöbblettel rendelkező területeken.

Az első anyaganyag a Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat Makó környéki vízelvezető-rendszerének példáján mutatja be a közgazdasági tisztázás érdekében elvégzendő feladatok sorát, amelyek a fizikailag egy, de igénybevevői szerint köz- és magánérdekű szolgáltatások közgazdasági alapú megkülönböztetésétől a költségmegosztásról szóló egyezséget segítő közgazdasági szabályozóeszközök alkalmazásának tapasztalataiig tart. Az eredmények alapján az érdekeltségek tisztázása, a költségek és a haszonélvező azonosítása a lehetőségek bővítése előtt nyitja meg az utat.

További tapasztalat, hogy a vízelvezető-rendszer korlátos kapacitásaival való gazdálkodás megteremti a lokálisan megvalósítható vízmegőrzési beavatkozások iránti gazdaságilag értelmezhető keresletet is. Ennek részleteit mutatja be második anyagunk.

A EPI-WATER kutatási program keretében elvégzett közgazdasági szabályozóeszköz fejlesztés és tesztelése arra hozott példát, hogy a vízgazdálkodási-rendszerek megújításában kulcsszerepet játszó területhasználati alkalmazkodás vízgazdálkodási oldalról megfogalmazható igénye összehangolható a KAP 2014-től bevezetésre kerülő új szabályozási elvárásaival. A gazdálkodók számára a területi együttműködés az új agrár elvárásokhoz való alkalmazkodás költségeinek jelentős csökkentését biztosíthatja. Két gazdaságilag ésszerű folyamat összekapcsolására van lehetőség, amelyek további környezeti és közösségi hasznok megteremtéséhez is hozzájárulnak.