Tartalomjegyzék
Írásunkban a hazai gázárak alakulása szempontjából kiemelkedő jelentőségű HAG vezeték a 2011/2012-es gázévre vonatkozó allokációját vesszük górcső alá, sorra vesszük a kapacitáselosztás megvalósításának fordulatos történetét és értékeljük a végeredmény.
A német nukleáris politika a közelmúltban erős pálforduláson ment keresztül, jócskán megbolygatva az európai piacokat. A változás hatásait számos tanulmány taglalta, de ezek fókuszában főként a német rendszerbiztonság, illetve a jelenség nagykereskedelmi áramárra mért hatása állt. A közel 8,4 GW nagyságú termelői kapacitás márciusi ideiglenes, majd júniusi végleges kivonása a német forrásokból erős áremelkedést hozott Magyarországon a határidős nagykereskedelmi villamosenergia-árakban. Tanulmányunkban ennek a hatásnak a hátterét igyekszünk megvilágítani, és körüljárni, hogy milyen mechanizmuson keresztül történt az áremelkedés. Elsőként felvázoljuk a német erőművi kapacitásokból és termelési költségekből összetevődő kínálati görbét, és megmutatjuk, hogy a nukleáris források kivonása milyen következményekkel járt a német nagykereskedelmi áramárra. Ezt követően röviden bemutatjuk a döntés közép-európai nagykereskedelmi piacokra gyakorolt hatását, majd a határkeresztező áramlások alakulásán keresztül rávilágítunk a Németországot és Magyarországot érintő rövid távú hatásokra.
Az elmúlt gázévben számos olyan jogszabályváltozás következett be, amely számottevő hatással volt – és lesz a jövőben is – a földgázpiac működésére. A következőkben rövid, tényszerű áttekintést adunk a 2010/2011-es gázévet érintő szabályozási változásokról. A cikk első részében az árszabályozásban bekövetkező változásokat, második részében pedig az MVM földgázpiacra történő belépését segítő intézkedéseket mutatjuk be
Az Európai Unióban jó néhány éve intenzív vita folyik arról, hogy elegendő-e az üvegházhatású gázokat (ÜHG) az 1990-es bázishoz képest 2020- ra 20%-kal csökkenteni, vagy ennél nagyobb mértékű, 30%-os csökkentésre van szükség. Az Európai Unió Roadmap 2050 című közleményével a 2020-as évre vonatkozó ÜHG-csökkentési cél meg- állapítása körüli vita elcsendesedni látszott, hiszen az anyag nem határozott meg konkrét célértéket a 2020-as évre, ellenben itt jelenik meg először a 25%-os célkitűzés ötlete, mely a tagországokra eső terhek fokozatos növekedésére is ad elképzelhető forgatókönyvet. A javasolt 25%-os csökkentést az Európai Unió környezetvédelmi minisztereinek ez év június 21-i ülésén megerősítették ugyan, azonban ezen döntéssel szemben Lengyelország panaszt nyújtott be. Indoklásaik között szerepel, hogy az Európai Bizottság döntése egyebek között sérti az arányosság elvét, mert a kibocsátás-csökkentési célt más, kevésbé költséges módon is el lehetne érni. Emellett a földgáz előtérbe helyezése a szén kárára megtöri a diszkriminációmentesség uniós alapelvét, és beavatkozást jelent a tagállamok energiapolitikájába. Érdemes megjegyezni, hogy már csak Lengyelország áll a teljes európai klímakonszenzus útjában. Jelen elemzésben megvizsgáljuk, hogy milyen hatásokkal járna a magyar gazdaságra egy szigorúbb európai uniós ÜHG-csökkentési vállalás 2020-ra, nevezetesen a 20%-os ÜHG-csökkentési cél 30%-ra történő emelése az 1990-es évhez képest. Ehhez számszerűsítjük azokat a költségeket és hasznokat, amelyeket a megemelt vállalás eredményezne a gazdaság különböző szektoraiban. Azért a még korábban tervezett 30%-os célkitűzést vizsgáljuk, mert ez még hivatalos EU célkitűzéssé válhat, amennyiben sikerül az EU-n kívüli fejlett országokkal egy nemzetközi egyezményt tető alá hozni.
