Tartalomjegyzék
Július 1-jéhez közeledve, idehaza gőzerővel folyik az új gázévre vonatkozó szerződések előkészítése. Nagy kérdés, hogy a fogyasztók számára kedvező nyugat-európai gázpiaci fejleményekből a hazai fogyasztók idén, illetve a következő 2-3 évben milyen mértékben és módon részesülhetnek, a kedvező folyamatok „begyűrűzésének” milyen akadályai, illetve feltételei vannak. A nyugat-európai piaci fejleményeket meghatározó főbb tényezők összefoglalása után ezzel a kérdéssel foglalkozunk. A globális és ezen belül az európai földgázpiac alapvető változásokat él meg napjainkban. Ennek egyik jele, hogy a hagyományosan hoszszú távú, olajtermék-indexált szerződéseken (TOP) alapuló európai gázpiacon az azonnali piaci árak jelentősen és tartósan a szerződéses árak alá csökkentek. Ez a tendencia középtávon (2-3 év) tartósnak ígérkezik, ami jelentős nyomást gyakorol a TOP szerződések áraira is. A Gazprom ennek hatására hajlandónak bizonyult nagy partnerei számára árait 15%-ban a spot piachoz indexálni. Az utóbbi idők fejleményei az európai gázárazás tartós szerkezeti változását, a gázárnak az olajártól történő tartós elszakadását is előrevetíthetik. Igaz ez akkor is, amikor a legnagyobb földgáztermelőket tömörítő GECF (Gas Exporting Countries Forum) kartell jellegű erőfeszítéseket tesz az olajindexált földgázárazás fenntartására.
Magyarországon a teljes beépített szélerőmű- kapacitás 201 MW volt 2009 végén a jelenleg engedélyezett 330 MW-ból, amely várhatóan tovább bővül, mivel a Magyar Energia Hivatal engedélyezte újabb 410 MW-nyi szélkapacitás megépítését. Az engedélyek kiosztása jelenleg is tart. Ha ezen szélkapacitások felépülnek, akkor a magyar rendszerben akár 740 MW-nyi szélkapacitás is működhet néhány éven belül, ami az összes hazai erőművi kapacitás közel 8%-át tenné ki. Mivel a szélerőművek termelése időben – akár óráról órára is – jelentősen változhat, ezért fontos megvizsgálni, hogy ezen erőművek elterjedése hogyan hat a magyar villamosenergia-rendszerre, különös tekintettel a rendszerirányító által igénybe vett szabályozási energia mennyiségére. Elemzésünkben a 2010 első negyedéves széltermelési adatokat elemezzük, megvizsgálva, hogy mennyire jelezhető előre ezen erőművek termelése, és bemutatjuk, hogyan lehetne csökkenteni a szélerőművek termelésingadozásából keletkező bizonytalanságokat.
Magyarország egy csapásra a nemzetközi emissziós piacok fenegyereke lett, amikor március közepén egy merész huszárcselt hajtott végre. A magyar kormány ugyanis olyan szennyezési jogokat dobott a piacra, amelyeket magyarországi szennyezők adtak le a magyar hatóságnál, saját kibocsátásaik ellentételezésére. Ezek a szennyezési jogok tehát betöltötték feladatukat, ezért elvileg ki kellett volna őket vonni a forgalomból. De a magyar kormány megtalálta a módját annak, hogy újra érvényessé tegye a már egyszer felhasznált szennyezési jogokat. Az ötlet bevált, a japán kormány hajlandó volt a szennyezési jogokat megvásárolni. A nemzetközi botrány csak akkor pattant ki, amikor ezen szennyezési jogok egy része, későbbi adásvételi tranzakciók eredményeképp, visszakerült az uniós piacra. Mivel ezt az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere (ETS) kifejezetten tiltja, ezért a magyar kormány is kikötötte az eladáskor, hogy az újrahasznosított kibocsátási jogok nem hozhatók vissza az EU-ba. Miután ez mégis megtörtént, sorra függesztették fel működésüket a legnagyobb európai emissziós tőzsdék. Ahhoz, hogy megértsük, mi és miért is történt, meg kell ismernünk az alapvető összefüggéseket.
A REKK – a MAVÍZ (Magyar Víziközmű Szövetség) megbízásából – átfogó kutatást végzett a víziközmű ágazat díjai, a fogyasztókat érő díjterhelés és a kinnlevőségek alakulásáról. Bár a kutatás során az ivóvíz- és szennyvízszolgáltató vállalatok adatain végeztünk statisztikai vizsgálatokat, az eredmények más közüzemi ágazatok szereplői számára is érdekes tanulságokkal szolgálhatnak, hiszen a díjterhelés, a jövedelem, a fogyasztás szintje és a kinnlevőségek közötti összefüggések vélhetően más piacokon is jelen vannak. Az elemzés 62 közepes és nagy közművállalat adatain alapul. A mintába tartozó vállalatok a hazai víziközmű szolgáltatás mintegy 85%-át biztosítják.
