Az európai energiapolitikának kevés olyan ellentmondásos szegmense van, mint a nukleáris villamosenergia-termelés. Egyik oldalról az ellátásbiztonság letéteményesét és a klímavédelem egyik leghatásosabb eszközét látják benne, másik oldalról beláthatatlan környezeti és a pénzügyi kockázatok hordozóját. Egyes országok kiterjedt szabályozási reformokkal és pénzügyi támogatásokkal segítik az atomerőmű-építéseket, mások speciális adókkal, kényszerbezárásokkal és moratóriumokkal sújtják őket. Az egymásnak feszülő hatások eredőjeként éppúgy eljöhet a nukleáris erőműépítés reneszánsza, mint ahogy bekövetkezhet a technológia teljes diszkvalifikációja. A jövőt nem látjuk: de az utóbbi évek tapasztalatai nyomán felmérhetjük, milyen irányokat vehet az európai atomenergia termelés.